III. évfolyam 5. szám

XIV. Szekszárdi Tavaszváró Méhésznap - Szakmai Konferencia

Szekszárd, 2018-02-17

*****

Szőlők, tanyák télen a szekszárdi dombokon

Ahogy a madarak látják - sorozat

*****

Sóbánya - Parajd - Erdély

Kitekintő sorozat

****
Parajd

Parajd nevű község Hargita megyében található Romániába. Az egyik legfontosabb sóbányászati helynek számít a Kárpát-medencében, ezért tartják a Sóvidék központjának.
A település Székelyudvarhelytől 38 km-re észak-nyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik.
A község neve a magyar paraj szóból származik. Az elbeszélés szerint neve onnan ered, hogy ezen a helyen legeltették a sószállító fuvarosok lovaikat az az más kifejezéssel élve "páréztatták", miközben megrakták szekereiket a sóval.
Már a rómaiak korában is működtek a településen sóbányák. A település megalakulásától Sófalvához tartozik még sokáig, amely későbbiekben a Felsősófalva nevet kapja. Önálló településként 1669-tól tekinthetünk Parajdra, amikor is különválik Sófalvától.
A Parajdi sóbányákat a Habsburg uralom alatt nyitják meg.
A só kitermelése során hatalmas csarnokok alakulnak ki, amelyek közül egyet megnyitottak a gyógyulni vágyók és az érdeklődők részére.
A légúti betegségekben szenvedők számára a sóbánya kiváló gyógyászati hely. Itt az 1960-as években kezdődött a szpeleoterápia a régi Dózsa György-bánya egyik bővített kamrarendszerében. A gyógykezeléseket 120 méter mélyen fekvő egyik felhagyott szintjén végzik a sóbányának. Egyedül Parajdon történik földalatti gyógykezelés az erdélyi sóbányák közül. A gyógyulni vágyókat bejárattól egy autóbusz szállítja az 1250 méter hosszú tárón keresztül.
A kamrák szellőztető rendszerrel és világítással ellátottak. A Parajdi sóbányában található még a teljesség igénye nélkül: ökumenikus kápolna, domborművek, büfé, játszótér, ülőalkalmatosságok.

Süle Viktória

Forrás:
Wikipedia
Székelyföld info
Székelyföld info/2

III. évolyam 4. szám

Hóesés az erdőn

*****

Borrendi avatás

Szekszárd, 2018

*****

A váci diadalív

*****
A váci diadalív

Magyarország egyetlen diadalíve Vácon található. A helyiek csak kőkapuként emlegetik. Mária Terézia látogatásának tiszteletére emeltette Migazzi Antal váci püspök. Az építéssel Isidore Canevale bécsi építészt bízták meg.
A copf stílusban 1764-ben épült kőkapu magassága 20 m, szélessége 12, vastagsága pedig 4 m. A magaslat oldalain csőrükben virágfüzért tartó sasok ülnek, a homloklapon pedig az uralkodóház tagjainak körbezárt domborművű képei között feliratos márványtáblák vannak elhelyezve. A Kisvác felé eső oldalon Mária Terézia és Ferenc császár mellképe, a város felé jobb oldalon Ferdinánd és Miksa főherceg, bal oldalán pedig II. József és II. Lipót képe látható.
Az anekdota szerint, amikor az uralkodónő megtudta, hogy a Diadalív öt hónap alatt készült el, nem mert áthajtatni alatta, hanem kiszállt és gyalog ment el mellette. Országunkból pár héttel később távozva, látta, hogy az építmény még mindig áll ezért már nyugodtan haladt át alatta.
A váciak kőkapuját felújított állapotban, díszkivilágítással szemlélhetik meg ma a látogatók.
Forrás: tourinform >>
Forrás: wikipedia >> 
Süle Viktória 
*****

Nyomorukban is barátok

Hallottam régen egy erdélyi mondást, pontosan nem tudom vissza idézni, de erről szólt: Ha az emberek összeállnak és a bánatukat egymásnak döntik, könnyebben viszik azt tovább.

Ültek a padon és napfürdőt vettek éppen a tél enyhe és igen kevésszer megjelenő fényéből. A két fiatal lány kávét iszogatott és látszott rajtuk és a cinkos mosolyukon, hogy a kávé mellé az arra a napra szóló pletyka is kifejtette hatását. Mikor őket néztem láttam magunkat. Ahogy valahol helyünket elfoglalva, a fekete nedűt kortyolva a minket foglalkoztató dolgokról beszélünk. Többször bizonyultak ezek a rövid szüneteink életmentőnek, mint azt bevallani szeretnénk.  Őszintén, te szoktattál hozzá a kávézáshoz. Rájöttem csak akkor szeretem igazán, amikor veled iszom, mert ez a mi közös szeánszunk. Barát vagy és ez a mai világban ritka kincs. Főleg a miénk, mert mi nem a jóban állunk egymás mellet, vagy amikor minden megy, ahogy kell. Mi akkor tartunk össze, amikor az élet a legnagyobb lapáttal add a gondokból, bajokból . Általad és veled tanultam meg, hogy a nyomorunkon röhögni kell. Mikor eljön az a bizonyos pont, hogy nincs értelme és nem is tudsz rajta változtatni, poént kell belőle csinálni. Olyan igazi sírva nevetőset. Magunkon a helyzetünkön.  Ilyenkor lelki szemeim előtt megjelenik a konyhád, ahogy te a túlsó sarokban én pedig a hűtőd mellet görnyedezve nevetünk és töröljük a könnyeinket. Pedig lehet, hogy előtte 10 perccel a bánattól vagy a tehetetlenségtől pityeregtünk. És persze közben ott gőzölög a konyha pulton a két hosszú.

Nem tudom örök lesz ez a barátság vagy nem, de az életre szóló élményeit, tanulságait köszönöm neked.

Kincses Nagy Zoé