2018. február 12., hétfő

III. évolyam 4. szám

Hóesés az erdőn
*****
Borrendi avatás
Szekszárd, 2018
*****
A váci diadalív
*****
A váci diadalív

Magyarország egyetlen diadalíve Vácon található. A helyiek csak kőkapuként emlegetik. Mária Terézia látogatásának tiszteletére emeltette Migazzi Antal váci püspök. Az építéssel Isidore Canevale bécsi építészt bízták meg.
A copf stílusban 1764-ben épült kőkapu magassága 20 m, szélessége 12, vastagsága pedig 4 m. A magaslat oldalain csőrükben virágfüzért tartó sasok ülnek, a homloklapon pedig az uralkodóház tagjainak körbezárt domborművű képei között feliratos márványtáblák vannak elhelyezve. A Kisvác felé eső oldalon Mária Terézia és Ferenc császár mellképe, a város felé jobb oldalon Ferdinánd és Miksa főherceg, bal oldalán pedig II. József és II. Lipót képe látható.
Az anekdota szerint, amikor az uralkodónő megtudta, hogy a Diadalív öt hónap alatt készült el, nem mert áthajtatni alatta, hanem kiszállt és gyalog ment el mellette. Országunkból pár héttel később távozva, látta, hogy az építmény még mindig áll ezért már nyugodtan haladt át alatta.
A váciak kőkapuját felújított állapotban, díszkivilágítással szemlélhetik meg ma a látogatók.

Forrás: tourinform >>
Forrás: wikipedia >>
 
Süle Viktória 
*****
Nyomorukban is barátok

Hallottam régen egy erdélyi mondást, pontosan nem tudom vissza idézni, de erről szólt: Ha az emberek összeállnak és a bánatukat egymásnak döntik, könnyebben viszik azt tovább.

Ültek a padon és napfürdőt vettek éppen a tél enyhe és igen kevésszer megjelenő fényéből. A két fiatal lány kávét iszogatott és látszott rajtuk és a cinkos mosolyukon, hogy a kávé mellé az arra a napra szóló pletyka is kifejtette hatását. Mikor őket néztem láttam magunkat. Ahogy valahol helyünket elfoglalva, a fekete nedűt kortyolva a minket foglalkoztató dolgokról beszélünk. Többször bizonyultak ezek a rövid szüneteink életmentőnek, mint azt bevallani szeretnénk.  Őszintén, te szoktattál hozzá a kávézáshoz. Rájöttem csak akkor szeretem igazán, amikor veled iszom, mert ez a mi közös szeánszunk. Barát vagy és ez a mai világban ritka kincs. Főleg a miénk, mert mi nem a jóban állunk egymás mellet, vagy amikor minden megy, ahogy kell. Mi akkor tartunk össze, amikor az élet a legnagyobb lapáttal add a gondokból, bajokból . Általad és veled tanultam meg, hogy a nyomorunkon röhögni kell. Mikor eljön az a bizonyos pont, hogy nincs értelme és nem is tudsz rajta változtatni, poént kell belőle csinálni. Olyan igazi sírva nevetőset. Magunkon a helyzetünkön.  Ilyenkor lelki szemeim előtt megjelenik a konyhád, ahogy te a túlsó sarokban én pedig a hűtőd mellet görnyedezve nevetünk és töröljük a könnyeinket. Pedig lehet, hogy előtte 10 perccel a bánattól vagy a tehetetlenségtől pityeregtünk. És persze közben ott gőzölög a konyha pulton a két hosszú.

Nem tudom örök lesz ez a barátság vagy nem, de az életre szóló élményeit, tanulságait köszönöm neked.

Kincses Nagy Zoé

2018. január 29., hétfő

III. évfolyam 3. szám

Korond a cserépedény hazája
Románia - Hargita megye
kitekintő sorozat
*****
Korond

Hargita megyében helyezkedik el egy község, 
amelyet Korondnak hívnak. Idegenforgalmilag, 
iparművészetileg és a művelődés szempontjából 
a legnevezetesebb településnek számít a Sóvidéken.
Korond és Parajd községekeinek, valamint Szováta 
városának  szűkebb tájegységét nevezik Sóvidéknek. 
Hozzá tartozó települések Atyha, Kalonda, 
Pálpataka és Fenyőkút. Korond nagyközség, a 
Küküllő dombvidék, és a Hargita hegyvonulatnak 
a nyugati lábánál elterülő fennsík határán, 
a Firtos hegy aljában, a Korond vize mellett fekszik.
A fazekasságnak ősi hagyományaival dolgoznak 
Korondon. Úgy tartják, hogy az egyik 
legjelentősebb fazekas központja Európának.
A középkortól nőtt iparággá a fazekasság 
a községben. A fazekasságról 1613-ból származik 
az első írásos adat, amikor kontárkodással 
vádolja a korondiakat az udvarhelyi fazekas céh. 
Az akkori cserepes tűzhelyeken jól bevált 
főzőedénynek bizonyultak a korondiak 
által készített máz nélküli edények, 
melyeknek több változatát készítették el.
A településen mindig nagy számban éltek 
fazekasok. Az ipari engedéllyel rendelkező
fazekasok száma 600 körül van jelenleg a községben.

Süle Viktória

Forrás: 
http://www.szekelyfoldiinfo.ro/Menu/
korondi_keramia-prezentacio_kepekben-
turisztikai_attrakciok-szallas-helyek-
terkep-a_kornyek_turisztikai_latvanyossagai-
szallasai-korondi_keramia.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Korond
*****
Részletek a Csík Zenekar bogyiszlói koncertjéből

2017-10-28
*****
Réti margitvirág
vadvirágok sorozat
*****
 Ladomány határában (fotó: Exit)

2018. január 15., hétfő

III. évfolyam 2. szám

*****

A hőlégballonok szerelmeseinek

sorozat
*****
Balzsai Károly profi ökölvívó, edző
Magamról mesélek sorozat
*****
Emlékszel Erzsi…?

 Elmerengve a múlton, vágyakon, barátságokon… Emlékszel Erzsi, mikor a buszmegállóban ültünk? Késő tavasz volt akkor Balatonfűzfőn. A gyártelep utcáin csak az járt, akinek munka végeztével dolga volt még vagy a kollégisták, akik szabadidejüket próbálták elütni valahogy. Mi az utóbbiak táborát erősítettük. Helyet foglaltunk az egyik padon a központi buszmegállóban és figyeltük az átszálló utazókat. Unalmunkat jobb híján mivel mással tehettük elviselhetőbbé. Néztük őket, a küllemüket, a járásukat, a beszédüket, azt a hétköznapi történést amiben jelen voltak. Szurkoltunk a későnek, hogy sikeresen célt érjen. Pártoltuk az anyukát, aki épp rendre utasította rakoncátlan gyerekét. Elmosolyodtunk egy helyes srác feltűnésekor és talán egy kicsit irigykedtünk, mikor tisztázódott, hogy a tőlünk legmesszebb elhelyezkedő padon a barátnője várja.
Mikor már hosszabb ideje ezt a tevékenységet műveltük megkérdeztem tőled, most mit csinálnál szívesen? Azt hitted kinevetlek a válaszodtól, pedig, amit megosztottál velem azóta már az én titkos vágyaim között szerepel.
A feleleted az volt, hogy:
- Tudod, amikor mostanában elmegyek egy buszmegállóba az az érzés fog el, hogy felszálljak a következőleg induló buszra. Nem tudva hova visz. Csak felszállni és azt mondani a buszsofőrnek, hogy a végállomásig egy jegyet. És amikor oda érek, a következővel visszajönni. Persze erre egy távolsági lenne jó, hogy sokat kelljen utazni. Milyen izgis és jó lehet csak úgy utazni.

Annyira fellelkesedtem a gondolattól. Azt terveztük, hogy a legközelebbi zsebpénzünkből, meg amit a kolira kapunk megpróbálunk spórolni és megcsináljuk. Véghezvisszük a tervet. Felszállunk az első távolsági buszra. Aztán jöttek a hétköznapi dolgok, mint az, hogy mindig másra kellet a pénz. Majd más érdeklődés és másik baráti körünk lett.  Ahogy múlt az idő, úgy változtunk mi magunk is. Egy folyamat részesei voltunk, amit nem állíthattunk meg. Talán nem is akartuk. Igen sajnos ez a mi kis utazásunk is, mint sok minden a 16 éves kori vágyakból, álmokból nem valósult meg. Viszontlátva a közösségi oldalon a képekben foglalt életed úgy gondolom más vágyaid váltak valóra. Férjeddel és ikergyermekeiddel egészet alkotva utaztok az élet távolsági buszán. Én pedig tervezem a közeljövőben, hogy megteszem az utat, miattunk, a valaha volt barátságunk és a tinédzserkori vágyaink miatt.

 Kincses Nagy Zoé
****
Bemutatkozik Bogyiszló
 sorozat
*****
Ábrahám Exit Béla
Esti kivilágítás
50×70 cm
olaj, vászon
*****

2018. január 3., szerda

III. évfolyam 1. szám

Nagyernyei családi méhészet - ahogy a madarak látják
sorozat
*****
Ünnepélyes eszközátadás önkéntes tűzoltók részére
Szekszárd, 2017-12-22
*****
Az idő

Ködbe burkolódzó sötét éjszakában
halvány kis fény dereng szobád ablakában.
Hideg téli éjjel, reménykedve várod,
mikor teljesül be a legszebb álmod.
Az idő ólomlábakon jár, ha valakire vársz,
s megtréfál, mert gyorsan elszáll,
ha megjő, s rád talál.

Csiffáry Zoltán
*****
Évzáró program a Harci Horgász egyesületnél
Horgászpercek sorozat
2017-12-31
*****
Ábrahám Exit Béla: Szenzitív empíria
Győri Márton festménye alapján
50×50 cm, olaj, vászon
*****
Gaál Ariel fotója (2018-01-01)
*****

Megtorpedózott szerelem

Ez az írás nem a mögöttünk álló év szülötte, de már kikívánkozott.

Decemberi dekorálás zajlott. Néhány önkéntes srác és lány sürgött-forgott a helyiségben; a lámpákat a dísz horgára kapni inkább előbbiek próbálták, az alacsonyabbak szemmagasságban piperéztek, rajzoltak. Derék, tetszetős munkát végeztek a vállalkozó kedvűek: a plafonról annak rendje s módja szerint csüngtek az ünnepi gömbök, és természetesen az oldalfalak cicomázói sem vallottak szégyent.

Az önzetlen szorgoskodók közül már korábban is felkeltette figyelmem egy kerekded arcvonásokkal bíró, hátracopfolt ében hajú, középtermetű, karcsú leányzó – nem modern, nem kimondottan divatos, de dizájnos; a garast a nőiesség mellett letevő, ám régibb vágású ruhadarabokat hordott (mint később – és ennek történetünk szempontjából is van jelentősége – kiderült, családja szegény, akár a templom egere).

Minthogy arca amolyan vadmacskásan szép, tudat alatt gőgös, kivagyi jellemtől tartottam – tévesen: mikor sor került a kettőnk közti interakcióra, olyan tisztelettel szólt hozzám, mintha valami rangos felettese volnék, holott egyenrangúként vettünk részt. Ámbátor miután észlelte, hogy közvetlen vagyok vele és ő is lehet az velem, elkezdett úgy kacérkodni, legyeskedni, miként alsós kisfiúk szoktak tetszésüket elnyert osztálytársnőik irányában: törekedett a kontaktusra, puszta kezével vagy ilyen-olyan tárggyal piszkálta a hajamat, illetve egyéb testtájaimat, kereste a lehetőséget arra, hogy megérinthessen. Dinka lettem volna, ha nem esik le, hogy belém szeretett.

Én – mondom – már a jeles dekorálás előtt szerelmes lettem belé. És e viszonzás teremtette idill, mely realizálódni látszott, csodaszámba megy: általában vagy én szerettem jobban mindenkori partnerem, vagy az szeretett jobban engem, de a kölcsönös vonzalomnak ezt az egyensúlyát ritkán éltem meg. Egy játékos, szeretetpártoló srác meg lány – mesés örömöket adhattunk volna egymásnak.

Ezúttal nem saját lükeségük, hanem egy harmadik személy vette elejét ennek, aki sajnos kiterjedtebb hatalommal rendelkezik, mint amennyivel szabadna neki: az „apa”.

Apja egyszerűen eltiltotta a fiúzástól, a randizástól, a talán 50 kilós leányzó pedig nem szállhatott szembe vele. Kénytelen volt beletörődni, hogy a legtöbb, ami jár, hogy néhanap, haverságot színlelőn, ártatlanul csipkelődik kiszemeltjével. Ennyivel kellett beérnie. Szerelmi vágyát mindössze ebbe burkolhatta, fojthatta. Különösen szívszorító felidézni, hogyan játszotta el azt, mintha ez volna a világ rendje, s nem is bánkódna. Önmagát győzködte, hogy nem is akkora tragédia, ha szívünk egy darabját lemetszik. Marad még belőle…

Így hát, köszönhetően egy bigott, prűd társadalmi örökségnek, egy destruktív, emberellenes elvnek, lemaradtunk egymásról, a jóról. Kimaradt életünk egy ígéretes, boldogsággal kecsegtető szakasza.

De nem minden foganat nélkül! Fejemben visszhangzik a bölcselet: aki más szabadságát elveszi, sajátjával fizet. Apja tudomásom szerint alkalmi nehéz fizikai segédmunkákból meg effélékből él, már amennyire életnek nevezhető az, hogy a legszükségesebbekből is csak kimérten jut a családtagoknak. (Én anyagilag is javára válhattam volna a lánynak.) Annyi szent, hogy a magát apának nevező álomgyilkos, lélekölő zsarnok megérdemli a sorsát.

Foray Nándor
 
 *****

2017. december 18., hétfő

II. évfolyam 42. szám

Minden kedves Látogatónknak áldott békés Karácsonyt, és sikerekben gazdag boldog újesztendőt kíván a
Zöldpont Online Magazin stábja.


*****

Csillagfény

Ki holdnak útját járja,
csillag van a köpenyén.
Az éjszakát sötétnek látja,
szívében mégis van remény.

Száz csillag van a szívében,
de csak egyre vágyik,
mely kedvese szeméből
Őreá világít.

Csiffáry Zoltán verse
 
 *****
Az őszi erdő - ahogy a madarak látják
sorozat
*****
Csík János a Csík zenekar vezetője
magamról mesélek sorozat
*****
A Madarasi Vagabund zenekar bemutatója- Pribyslav (Csehország)
A fúvószene kedvelőinek (IV.) sorozat 
*****
Dunai teherhajók szerelmeseinek

***** 
Ábrahám Exit Béla festménykiállítása Szekszárdon az Ady Endre Szakképző Centrum Székely Galériájában
A fotókat és a bemutatót Zalakovicsné Kovács Klára készítette
*****

2017. december 4., hétfő

II. évfolyam 41. szám

A szekszárdi "Ifjú Szív" Táncegyüttes bemutató műsora
Pribyslav (Csehország) - 2017-11-18
*****
Visszatérés Csehországba

November tizenhetedike hajnali hat óra. Még sötétség uralkodik Szekszárd városán. Csak néhány korai munkás autó lámpafénye pislákol be az ablakomon. Előbb fent vagyok, mint ahogy telefonom ébresztője megszólalna, mert a jó fajta izgalom nem hagyott tovább aludni. Hiszen nem sokára ismét úton leszek az Ifjú Szívvel a mesebeli Csehországba. Várnak ránk  újabb tájak, élmények és emlékek.
Miközben az indulási hely felé tartottam az a gondolat futott át az agyamon, hogy máris eltelt egy év? Mély ledöbbenés. Számomra olyan, mintha pár hete lett volna. Aztán kicsit később a várakozásunk alatt egyik apuka megmondta azt, amit már én is megfogalmaztam magamba, hogy neki tiszta déjá vu érzése van. Miután szakszerűen bepakoltuk a csomagjainkat és jómagunkat a buszba, kezdődhetett is az utazásunk. Nem maradhatott el Dóri néni szám osztása sem, hogy mindenki meglegyen mindig létszám ellenőrzés során.  Na ezek után teljes nosztalgia hangulat fogott el.
Míg odaértünk semmi különös nem történt. Néhány helycserés támadás, nagy beszélgetések, még nagyobb alvások lehetetlen pózokban, ezekről persze fényképkészítés, nasizások és zenehallgatás, filmnézés. Egy tökéletes buszos kirándulásos látkép persze mindez csodaszép tájakon keresztül. Rajkán a finom ebéd, ami nélkül szerintem már át se tudná lépni a határt csapatunk.  A jó szokások rabja marad az ember.
Choteborban elfoglaltuk a szállásunkat, ami ismerős terep volt, hiszen a tavaly már megismert hotelben kaptunk helyet. Viszont az újításnak számított és valahol különlegességnek, hogy idén néhány étkezésünk a helyi tűzoltóságon volt. Kifejezetten finom ételeket kóstolhattunk bőségesen kimérve, és persze az idősebbeknek járt hozzá a jó fajta helyi sörből is. Igazán kiváló vendéglátásban volt részünk ott tartózkodásunk alatt. Első esténken persze még volt  hangszer takarítás és próba a madarasi Vagabund Zenekarral.
 Második nap fő programjaként megtekintettük cseh ország egyik legdíszesebb barokk templomát Polnaban, aminek az a különlegessége, hogy az országban a legnagyobb orgona található benne. Utazásunkat az tette színesebbé, hogy a Madarasiak nem hazudtolva meg önnön magukat aláfestő zenét szolgáltattak acapella. Kezdték a klasszikusoknál, mint a keringők majd folytatódott a nagyobb filmslágerekkel és zárásként már pár mai sláger dalt adtak elő sajátos formában és nagy adag humorral. Így élmény igazán a helyváltoztatás bármilyen formája.
 A nap hátra lévő részében a versenyre koncentrál már mindenki. Főleg Laci bácsin látszik az a fajta feszültség, amikor az ember lánya belátja, hogy inkább most egy kicsit magára kell hagyni.  Prybislav művelődési háza adott ismét otthont a rendezvénynek. Az "Ifjú Szív" Magyarországi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes ebben az évben is bebizonyította, hogy a kitartó munka meghozza az eredményt, ugyanis idén is elhozták az arany minősítést. Az öröm ismét fényképek által lett dokumentálva majd pedig az iskolába lett megünnepelve svéd asztal formájában. Este, amikor az ember végig ment a folyosón és be-be kukkantott a szobákba és a társalgóba jó fajta érzés fogta el. A kicsik játszottak az idősebbek beszélgettek. Egészségeseket kacagtak, figyeltek és közösséget alkottak. Egységet láttam, ami elégedett volt, büszke és pozitív. Ritka értékes pillanatok voltak ezek.
Utolsó napra maradt a mindenki által preferált vásárlás, ahol beszerezhették a kézzel fogható emlékeket a kinti napokból.  Igaz ebben Viktort senki sem győzhette le, hiszen nála jobban senki sem várta a shoppingolást és talán nála jobban senki sem csinálta ezt a tevékenységet. Mint ahogy a karácsonyi dalok random dúdolását sem. Mikor elindultunk Csehországból olyan igazi amerikai lassú óriás pelyhes hóesés volt, ha addig nem is lett volna valakinek karácsonyi hangulata, akkora már hatalmába kerítette.
Hazafelé úton mindenki, mintha kicsit csendesebb lett volna, habár ebben is voltak kivételek, hiszen Andorka a saját maga által költött dalba többször bele kezdett, amit persze az idősebbek azzal a lendülettel próbáltak hárítani kisebb nagyobb sikerrel.
Zárásként, mint fogadott krónikás, mit is írhatnék? Ez az út sok mindenről szól és több rétű, mint gondolnánk. Nem csak az elismert munkát jelenti, nem is a versenyt, amiben helyt állnak, és a győzelmet, hanem a minőségi időt és a közösséget. Az Ífjú Szív által összefogott és éltettet emberi közösséget.

Süle Viktória

*****
Bemutatkozik a Mosolygós Kórház Alapítvány Szekszárd
sorozat
*****
"Fiatalokkal az egészségért" vetélkedő
Szekszárd, 2017-11-29
*****
A kolibri, a farkas és a róka közös estéje

A konyhában ült a három lélek. Mindegyikük súlyos csomaggal érkezett. Találkozójuk nem azért volt lényeges számukra, hogy valami életbevágóan fontos dolgot megvitassanak. Ők már beérték volna azzal, hogy ha sikerül a küszöbön hagyniuk terheiket még együtt vannak. Abba bele se mertek gondolni, hogy mi lenne, ha könnyebbel távoznának.
Egyre felszabadultabbak lettek, ahogy telt az idő és fogyott a bor. A romboló hétköznapokkal járó dolgok, mint a düh és a frusztráció simán oldódtak a társas légkör önfeledtségében. A csipkelődő mondatok öniróniával és cinizmussal fűszerezve hatottak igazán. A kacajokkal és összenézéses mosollyal tűzdelt órákban egy piciny pillanatra talán minden egyszerűbb, enyhébb lett számukra.
Amikor eljött a búcsú ideje a három lélek hiányosabban vitte tovább a csomagjait. Kilátásba helyezve a következő közös estét, amelyen nehézségeik kicsit elengedik.

Kincses Nagy Zoé

*****
I. "Nemzetek közt" német-nemzetiségi versmondó verseny
Szekszárd, 2017-12-01
*****

2017. november 20., hétfő

II. évfolyam 40. szám

Tisztelt Látogatók!

Magazinunk decemberben betölti első évét.
Ezúton szeretném megköszönni megtisztelő figyelmüket munkatársaim, Gaálné Hoffercsik Dóra narrátor, operatőr,
Süle Viktória narrátor,
Gaál Ariel fotós, operatőr,
Ábrahám Béla technikai munkatárs nevében.
Továbbra is számítunk Önökre a kéthetente megújuló oldalunkon.

Tisztelettel: Gaál László szerkesztő, operatőr
*****
A szekszárdi "Ifjú Szív" Táncegyüttes versenyműsora
Kísért a madarasi Vagabund zenekar
Pribyslav (Csehország)  2017-11-18
*****
Bemutatkozik a 60 éves Szekszárdi Rádió Club
sorozat
*****
Madarasi Gyermek és Ifjúsági Fúvószenekar

Karnagy: Szente Alfonz
Fúvószene kedvelőinek (III.) sorozat
*****
 Elsiratás

Nem a jelenlegit siratod. Nem azt, amiben vagy. A múltad. Mert megérett a változás, megérettél rá, hogy másként lásd.
11 év önkéntes magány. Száműzetés az érzés mentes létezés keserű világába. Mert ráeszmélsz valahogy nincs olyan, hogy nem érzel. Legfeljebb csak a rosszabbikat mindenből, és ezt te választottad. Azért mert kiszámíthatóbb, így élhetőbbnek tűnt. Rájössz, hogy, ami sava-borsa az életnek nincsen veled. Nem alkotnak rajtad természetes páncélt. Úgy vagy kemény, hogy védtelen maradtál. Hiába a falak kiépítése, ott állsz a bástyák tövében meztelenül. Sebezhetőbb vagy, mint véled, mint hiszik. Ezt akkor érted meg, mikor kinézel és egy pillanatra kicsit engeded magad embernek lenni. Csak egyik lábad teszed ki a falaid mögül, és az érzések átjárnak. Megtámadnak és betörnek. Tudatosul, hogy a kisujjad is elég lett volna, de akkora már mindegy. Kívánod a biztos rosszat, az érzéketlenséget, mert kényelmes. Pedig az életre születtél, hogy mélységek és magasságok percenként váltakozzanak. Nem szereted, de valami mégis mélyen síkit benned érte. Az ösztön, hogy érezni az élet.

Kincses Nagy Zoé

*****
Ábrahám Exit Béla: Latin
50×40 cm, olaj, habkarton

III. évolyam 4. szám

Hóesés az erdőn ***** Borrendi avatás Szekszárd, 2018 ***** A váci diadalív ***** A váci diadalív Magyarország egye...